Vágyaim

Tudom, hogy nem kell elnézést kérnem, nem kell felmentés, igazolás. Ezt akarom. Ezt meg nem akarom. Negyven fölött már egészen más az érdekérvényesítő képességem, mint húszévesen volt. Ma már meg tudom különböztetni saját autentikus vágyaimat más belső hangjaimtól: hogy ezt most valójában a férjem kívánja, a szeretőmnek akarok tetszeni, vagy épp még mindig az apámnak… Tovább »

Régen még minden egyben volt. A testem, a vágyaim, a kíváncsiságom. Ahogy minden gyereknek. Akkor még nem kellett tudnom, hogy a vágy szabad, zabolátlan, nem tűr semmiféle korlátozást: sem időbelit, sem térbelit, sem rövid-, sem hosszú távút, sem explicit-, sem rejtett béklyókat. És nem tűr kategóriákat sem. Akkor még nem kellett tudnom, hogy mi a… Tovább »