Elj\u00f6n az id\u0151, amikor minden kij\u00e1rat lez\u00e1rul, mintha viasszal tapasztan\u00e1k be. \u00dclsz a szob\u00e1dban, a testedben \u00e9rzed a sz\u00far\u00f3 f\u00e1jdalmat, ami \u00f6sszeszor\u00edtja a torkodat \u00e9s vesz\u00e9lyes kis k\u00f6nnyzacsk\u00f3kk\u00e1 pr\u00e9sel\u0151dik a szemed m\u00f6g\u00f6tt.<\/p>\r\n
Egy sz\u00f3, egyetlen mozdulat \u00e9s mindaz, ami felgy\u00fclemlett benned - elm\u00e9rgesedett harag, el\u00fcszk\u00f6s\u00f6d\u00f6tt f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9g, teljes\u00edthetetlen v\u00e1gyak<\/strong> - kirobban bel\u0151led d\u00fch\u00f6s, tehetetlen k\u00f6nnyekben, zavart zokog\u00e1sban \u00e9s h\u00fcpp\u00f6g\u00e9sben, \u00e9s mindez nem is sz\u00f3l senkinek. Nincs kar, hogy \u00e1t\u00f6leljen, nincs hang, hogy azt mondja: j\u00f3, j\u00f3.<\/p>\r\n Aludj \u00e9s felejtsd el. - Nem, nem. Ebben a sz\u00f6rny\u0171, \u00faj f\u00fcggetlens\u00e9gben a veszedelmes, int\u0151 f\u00e1jdalmat \u00e9rzed, a kev\u00e9s alv\u00e1s \u00e9s a t\u00falfesz\u00edtett idegek j\u00e1t\u00e9k\u00e1t \u00e9s azt a sejt\u00e9st, hogy ez\u00fattal a k\u00e1rty\u00e1kat ellened rakt\u00e1k, \u00e9s a halom egyre n\u0151. Kij\u00e1rat kell \u00e9s mindet plomba z\u00e1rja. \u00c9jjel-nappal a magad csin\u00e1lta s\u00f6t\u00e9t, sz\u0171k b\u00f6rt\u00f6nben \u00e9lsz.<\/p>\r\n Sylvia Plath<\/p>","type":"rich"}