Aludj és felejtsd el
Eljön az idő, amikor minden kijárat lezárul, mintha viasszal tapasztanák be. Ülsz a szobádban, a testedben érzed a szúró fájdalmat, ami összeszorítja a torkodat és veszélyes kis könnyzacskókká préselődik a szemed mögött. Egy szó, egyetlen mozdulat és mindaz, ami felgyülemlett benned – elmérgesedett harag, elüszkösödött féltékenység, teljesíthetetlen vágyak – kirobban belőled dühös, tehetetlen könnyekben, zavart… Tovább »
